„Az első nap, amikor ideérkeztünk, volt egy sajtókonferenciánk reggel kilenckor.”- mondja a kimerült Harrison Ford a szemeit dörzsölgetve, miközben felteszi a lábát egy kisasztalra a New York Plaza hotelben. „Aztán kb. 9.20-tól délután fél kettőig egy csapat újságíróval találkoztunk, akik néhány asztal körül vártak ránk. Mi asztaltól asztalig vonultunk, és így négy óra leforgása alatt kb. 150 interjút adtunk. Egy óránk volt az ebédre, majd újabb négy óra alatt 15, 5-10 perces televíziós interjú következett, majd visszamentünk a szobáinkba, és kidőltünk. A következő nap 27 tévés interjúnk volt, majd következett a vasárnap. Ma reggel a Today showban szerepeltem, és volt kb. 4 vagy 5 sajtóinterjúm is.”

A szemeiben a Dagobah bolygó ködös mocsarának apró árkait lehet felfedezni.

"Amikor utoljára turnéztunk együtt” -mondta még korábban Mark Hamill - „Harrison volt a ’reklám sheriff’. Érdemjegyeket osztogatott nekünk az interjúk után: 'Szerénység: 4-es. Tetszett, mikor azt mondtad, hogy nem érdekel a pénz –ez egy ötös.'”

Jelenleg Harrison túlságosan is kimerült ahhoz, hogy bárkinek is jegyet adjon, saját magát is beleértve.

„Azelőtt nem sok sci-fi-vel kapcsolatos élményem volt” -mondja erőtlenül.- „Sőt, azokra a Buck Rogers matinékra sem mentem el. Valójában sosem voltam egy nagy filmrajongó.”

Egy hirdetési igazgató fiaként és egy kabarészínész unokájaként Ford összeszedett egy kis pénzt Wisconsinban, mielőtt otthagyta a főiskolát, három nappal a tanulmányai befejezése előtt.

„Ez volt az első olyan eset, hogy megfordult a fejemben, hogy pénzért színészkedjek, és tudtam, hogy ehhez vagy Los Angelesbe, vagy pedig New Yorkba kell mennem, mégpedig  minél gyorsabban, mivel Wisconsinban megkezdődött a tél. Ezért feldobtam egy érmét. New Yorkra esett a választás, szóval feldobtam még egyszer, hogy Los Angelesbe mehessek, ahol nem fogok se fázni, se éhezni.”

Ford elég szerencsés volt ahhoz, hogy összehozzon egy hét évre szóló szerződést a Columbiával. „Másfél évig dolgoztam ott, aztán pedig kirúgtak, amiért olyan nehéz eset voltam.” meséli nevetve. „Nagyon elégedetlen voltam a módszerükkel, ami abból állt, hogy újrateremtsenek sztárokat, ahogyan azt az ötvenes években csinálták. Elküldtek, hogy olyan frizurát készíttessek magamnak, mint amilyen Elvis Presley-nek is van. És mindezt heti 150 dollárért."

Fordnak felesége és gyereke volt, akiket el kellett tartania, ezért szabadúszó ácsként kezdett dolgozni. Felújította a házát, majd felépített egy 100 000 dolláros stúdiót Sergio Mendes részére. Filmes munkákat is vállalt, ha ’tisztességesnek’ találta őket, így feltűnt például az „American Graffiti”-ben, Francis Coppolától a „The Converstation”-ben, a tévéfilm „The Court Martial of Lt. Calley”-ben, a „Star Wars”-ban, a „Heroes”-ban, és a „Force 10 from Nayarone”- ban, az utolsó filmben, ami Jugoszláviában marasztalta őt, míg a sci-fi őrület kitört az országon.

Ford azt állítja, méghozzá elég meggyőzően, hogy „a Birodalom volt az első olyan dolog, amit szívesen csináltam.” Utána hozzáteszi, hogy nem igazán szereti nézni saját magát a filmvásznon.